Márkás ruhákba jársz? Épp elájul, aki a pólódat varrta..

Zara, Tesco (F&F), H&M, Armani – egy átfogó kutatás megmutatta, mennyire érdekli a világ 50 legnagyobb ruházati cégét az, hogy a termékeiket varró, ázsiai gyárakban dolgoztatott százezrek keresete elérje a létminimumot.
2015 elején nagy vihart kavart a médiában az a norvég valóságshow, amelyben három fiatal divatbloggert egy kambodzsai ruhakészítő üzembe küldenek. A világ egyik leggazdagabb országából érkezve szembesülnek azzal, milyen körülmények között, mennyi pénzért dolgoznak azok, akik a legnépszerűbb világmárkák ruháit varrják. A „Sweatshop – halálos divat” néven futó show fiatal norvég szereplői az ötödik rész végére könnyeikkel küszködve beszélnek a ruhaipari munkások nyomorúságos életéről. A műsor a húszéves Ludvig Hambro szavaival zárul: „Mi azért lehetünk gazdagok, mert ők szegények, ez az igazság. Azért vagyunk gazdagok, mert összesen 10 euróért vehetünk pólót a H&M-nél”.

Haladnak a jó úton Mindössze négyen – a Zara, Bershka, Stradivarius, Pull & Bear, Massimo Dutti, Oysho, Zara Home, Lefties és Uterqüe márkákat gyártó Inditex, a Marks & Spencer (M&S Collection, Limited Collection, Per Una, North Coast, Portfolio, Indigo Collection, Autograph, Classic, Blue Harbour, Collezione, Savile Row Inspired, Big & Tall), a Switcher (Switcher, Whale) és a Tchibo (TCM - Tchibo Certified Merchandise) már tett lépéseket munkásai bérének emelésére, de van még min javítaniuk. Az értékelésnél felállított negyven pontos skálán még e négy legjobban teljesítő cég sem ért el 19 pontnál többet.

Komment van